G-Shock 5000 széria acélból! Casio G-Shock GMW-B 5000 D-1 bemutató

Ha eddig nem voltál G-Shock fanatikus... akkor jó eséllyel ezután sem leszel. De ha az vagy, akkor kösd fel a gatyád, hízlald el a malacperselyt és írj fel még egy okot, amiért várod a nyarat: jön a Casio G-Shock GMW-B 5000 D-1, ami végre, így röpke 35 év után, elhozza az acélt minden G-Shockok ősatyjának, az 5000-es szériának. WOW!

Persze, lehet legyinteni: G-Shockot is láttunk már, acélt is, a kettő együtt miért olyan nagy szám? Nos, azért, mert az 5000-es széria egyike azon tipikus eseteknek, amikor egy termék bemutatkozó modellje annyira jó, hogy azt a következő évtizedekben is csak ritkán tudja felülmúlni annak gyártója. A DW-5000C néven 1983-ban debütáló G-Shock azóta – és itt végre nem túlzás a szó – ikonikus darabja lett megannyi féle popkultúrának, generációnak, piacnak és miegymásnak. Az óra ami szinte mindent kibír, ami pontos és megbízható és ráadásul az alapmodellek nem kerülnek egy vagyonba – nem csoda, hogy megannyi ismert, nagy óragyűjtő gyűjteményének a G-Shock épp annyira része, mint egy-egy Swatch (akár hisszük, akár nem, így van).

Egyike az első G-Shock prototípusoknak... nem balra lent... jobbra fent!

Szóval az acéllal az a helyzet, hogy nem véletlenül nem ebből a rendkívül szilárd, merev anyagból készültek az első G-Shockok. Az első prototípusok egy nagy gumilabda formájában látták meg a napvilágot Kikuo Ibe irodájában – ő pedig, nem vicc, ezeket módszeresen kihajította a Casio egy 3-ik emeleti mosdójának ablakán. Ez a labda tömörödött végül össze egy óratokká, melynek különleges anyaga és konstrukciója lehetővé tette rendkívüli behatások túlélését is – nem csak a toknak, de a benne rejlő elektronikus szerkezetnek és kijelzőnek is.

Az analóg G-Shockok egy fontos ugrást jelentettek, mert a finom mutatók szintén nem olyan dolgok, amik szeretnek nagy sebességgel mozogni aztán hirtelen megállni (röviden: leesni). Az acél a helyzetet tovább bonyolítja, mert olyan belső felépítést követel meg, amely elvégzi azt a munkát, amit eleddig az egész óra tok végzett.

A cég fáradhatatlan munkájának eredménye a fényes acél külsőt kapott G-Shock GMW-B 5000 D-1, míg az IP arany bevonatú acéllal burkolt modell a GMW-B 5000 TFG-9 nevet kapta. Milyen jól csengő, szexi termék nevek – a japánok soha nem okoznak csalódást!

A tok egy G-Shock sztenderdek alapján roppant visszaogott 49,3 * 43,2 * 13,0 milliméteres 5000-szériás tok, melynek nyolcszögletű lünettája, négy gombja, letört fülei és – nincs más szó rá – menő részletei az elmúlt bő három évtized alatt sem lettek sem unalmasabbak, sem pedig, lássuk be, visszafogottabbak. A vízállóság 200 méter, úgyhogy ez is egy vérbeli G-Shock, aligha lesz olyan szituáció, amiben le kéne vennünk a kezünkről – kivéve, ha ketyeg otthon néhány minőségi svájci óra, amik azért igenis teret fognak nyerni maguknak.

Ami a technológiát illeti, van itt minden, ami jó – meg valami, ami általában a jó szöges ellentéte. Kezdjük a pozitívumokkal: Tough Solar napelemes töltés hogy az óra örökkön örökké plusz 2 napig működjön elemcsere nélkül (azért sok-sok idő múltán ebben is lehet, hogy cserélni kell majd valamit), van Multi Band 6 atomidő szinkronizáció, ami szavatolja az atompontos működést, és persze a megszokott G-Shock funkciók, úgyis mint 1/100-ad másodperces kronográf, öröknaptár, emlékeztető, ébresztő, világidő. A kevésbé pozitív a Bluetooth, aminek esetében nincs más hátra mint előre, és reménykedni, hogy a Casio gatyába rázta mostanra az applikációját éppúgy, mint a Bluetooth kapcsolatot. Ha ez sikerül, akkor az appon keresztül lehet nyaggatni az órát, és az órán keresztül a telefont – már akinek erre van ingerenciája.

Egy szó mint száz, mi már várjuk, hogy ez az acél 5000-es szabadon garázdálkodhasson. Az ára húzós lesz, amiért cserébe patent módon elkészített acél csatot és tokot várunk: a fényes acél nagyjából 160, míg az IP arany várhatóan 190 ezer forint környékén fog mozogni árban.