Komplikált karórák – És kell-e nekem olyan? II. Rész

Teljesen elborult Richard Mille az Airbus privát gépekkel foglalkozó ágazatával közösen fejlesztve. Lehet ezért olyan, mint egy repülős WC-ülőke.

Második, befejező részéhez érkeztünk az órás komplikációkat felsoroló mini-sorozatunknak – ó, de ne kapkodjunk zsebkendőért és ne ejtsük krokodil könnyeinket, mert lesz ám még itt, az órás.blog.hu-n annyi komplikáció, amennyi öt évadnyi Vészhelyzetre is sok lenne! Most tényleg csak áttekintjük ezeket, hogy azon Órakedvelő barátaink, akik most óvakodtak ki az órás világ nyílt vizeire, könnyebben tudjanak navigálni annak fontosabb szigetei közt – és, mint mindig, most is igyekszünk elhinteni pár apróságot, ami remélhetőleg a mélyebben tájékozottakra is az újdonság varázsával fog hatni.

Legutóbb a hagyományos értelemben vett időméréshez kapcsolódó komplikációkat vettük át – dátum, naptárak, miegymás –, most viszont bekeményítünk.

Panerai Luminor Chronograph Monopulsante ritkább, lineáris járástartalékkal.

Járástartalék indikátor (Power reserve)

Egy egyszerűnek hangzó és sokszor alábecsült, valójában viszont egész összetett, és még ennél is hasznosabb funkció a járástartalék indikátor (ha a szövegkörnyezetből kitetszik, hogy a funkcióról, és nem a szerkezet ezen tulajdonságáról van szó, akkor hívjuk nyugodtan csak járástartaléknak). Az elmúlt 8-10 évben terjedtek el jobban az olyan karórák, melyek járástartaléka a megszokott és, lássuk be, igencsak nudli 40-45 óráról három, öt vagy akár nyolc-tíz napra is megnőtt. Hogy ez milyen problémákat és kihívásokat vet fel, arra majd később kitérünk.

Mivel legtöbbünknek, kik átlagos mentális kapacitásokkal rendelkeznek és azt is az óránk hátralévő járástartalékánál fontosabb dolgok észben tartására fordítjuk, bizony hasznos egy pillantás alatt meggyőzödni afelől, vajon kibírja-e időmérőnk reggelig (vagy a következő alkalomig amikor kézre tervezzük venni); mert ha nem, akkor sokkal kényelmesebb most húzni rajta, mint amikor rohanva csak felcsattintanánk kezünkre szembesülni vele, hogy épp 2-3 órája állt meg szerencsétlen, és állíthatjuk be újra elölről.

Grand Seiko SBGC001 számlap részlet, rajta a majdnem tele járástartalékkal. 

Mindezt az igazi fejlett-világi problémát hivatott megoldani a járástartalék kijelzés, mely a számlapon, ritkább esetekben a szerkezet hátoldalán mutatja meg, mennyi idő van hátra karóránk önálló, zavartalan működéséből. Egyesek szerint automata órára szükségtelen, de ezzel egyáltalán nem értünk egyet – a polcon ülve mit sem számít, automata vagy kézifelhúzós óránk fog-e megállni mielőtt újra hordanánk.

Kell-e nekem járástartalék? Ha még nem volt, akkor nem is tudod mennyire – ha két vagy több óra között vacillálsz, ne becsüld alá ennek a szuper funkciónak a hasznosságát, ha ez megtalálható valamelyikben.

Longines Heritage "Pulsations Chronograph" – pulzust lehet mérni vele, retro orvosi kronográf ihletett dizájn.

Kronográf (Chronograph – mely nem összekeverendő a chronometerrel, az Isten szerelmére)

Boom! Végre egy rendes, igazi komplikáció! Számos kicsi és nagy óráscég sokatlátott órásmestereivel és tervezőmérnökeivel beszélgetve egy időben az volt a szokásom, hogy megkérdeztem, tapasztalatuk szerint melyik a legbonyolultabb komplikáció. A tourbillon? Az öröknaptár? A percismétlő? Nos, a válasz legtöbbször az volt, hogy ha a nulláról kell megtervezni, akkor egy összetettebb kronográfnál nincs nagyobb kihívás – bár, igaz, voltak akik a percismétlő legelmebetegebb verzióját, a grande sonnerie-t emelték ki, erről is szó esik menten. Se öröknaptár, se tourbillon, se a többi egekbe magasztalt dínom-dánom... Hanem a kronográf.

A Zenith El Primero egy ritkább változata.

Gondoljunk bele: egy gombnyomásra mennyi mindennek kell történnie, amint egy oszlopkerék elfordul, fékek állnak el az útból, mutatók (kronográf másodperc, perc és legtöbbször 12-órás összesítő) engedtetnek szabadjára, kuplungszerkezetek zárnak össze és, a másodperc tört részét követően, az egész rendszer készen is áll a következő beavatkozásra – leállításra, nullázásra, vagy, amint látni fogjuk, fly-back funkció esetén ezen kettő folyamat egy gombnyomást követő végrehajtására...

...Az igazi kihívás pedig egyrészt ezt az egészet integrálni egy szó szerint gyűszűnyi térbe, rá egy mindettől függetlenül épp nagyban operáló mechanikus szerkezetre – és tenni mindezt úgy, hogy az ezredik használati kör után sem kezdenek táncot járni az elszabadult fogaskerekek és egyéb alkatrészek a zafír hátlap mögötti kalitkában rendkívül szórakoztató, ám roppant költséges showműsort produkálva.

Patek Philippe 29-535: így fest egy igazi klasszikus, kézifelhúzós kronográf.

A kronográf szerkezetek fajtái:

• Hagyományos: szinte mindig központi másodperc mutatóval és segédszámlapos 30-45-60 perc, valamint 6-12-24 órás összesítőkkel, változattól függően. A legelterjedtebb a központi másodperc, 30 perces és 12 órás összesítőkkel; à la Valjoux/ETA 7750-es, Breitling B01-es, Rolex 4130-as, Zenith El Primero és megannyi más, hagyományos kronográf szerkezet.
• Fly-back: a fly-back kronográf arra képes, hogy az éppen futó kronográfot a reset (nullázó) gomb megnyomásával nem elrontani tudjuk – értsd: a legtöbb kronográfban nem érdemes a nullázót hevesen nyomkorászni, ha épp jár a kronográf –, hanem egy gombnyomásra megállítani, nullázni és újra elindítani.
• Rattrapante avagy split second chronograph: ez a legkomolyabb, legösszetettebb kronográf, mely két középső másodperc mutatót tartalmaz, melyek a kronográf indításakor tökéletesen fedik egymást és egyszerre indulnak el. Egy harmadik gomb megnyomására azonban szétválnak, így egy másodperc mutató megállva jelzi az általunk megjegyezni kívánt időpontot, míg a másik rohan tovább, mérve a második időszakaszt. A két mutató újra egyesíthető, elindítható, nullázható. Döbbenetesen összetett és rendre igen drága bonyolítása az egyébként is összetett kronográfnak.
• Monopusher avagy monopulsante: kronográf, ahol egyazon gomb felel az elindításért, megállításért, nullázásért, majd újra elindításért – és így tovább. Nem akkora poén, mint amekkorának hangzik.

Néhány kultikus kronográf, amiket ismerni illik: Omega Speedmaster Professional (Moonwatch), TAG Heuer Monaco és Carrera, Rolex Cosmograph Daytona, Breitling Navitimer és Chronomat, A. Lange & Söhne Double Split, Zenith El Primero, Seiko 6139 és Spring Drive Chronograph – ez utóbbi csak ha nagyon be akarunk kockulni.

Hangos komplikációk (Chiming complications)

Ha valakivel meg szeretnéd kedveltetni az órákat, mutass neki egy minute repeatert vagy egy működésben lévő tourbillont (erről mindjárt) – ha ezektől nem kezd el tiktakkolni a szíve és az agya, akkor tégy le róla nyugodtan.

Ha kedveled a már-már arcpirítóan sznob, tényleg csak svájci gyomorral és aggyal elképzelhető, szinte izzadtság szagúan újgazdag-vakítónak szánt képi anyagokat, akkor a Patek Philippe fenti videóját neked találták ki. A történet szerint a cég elnöke személyesen meghallgat minden egyes elkészült percismétlőt – kár, hogy ez sem segít a tényen, hogy a valóságban a Patek Philippe-ek már közel sincsenek a legszebben megszólaló percismétlőkhöz. (érdemes meghallgatni a Bulgari Octo Finissimo vagy a Chopard L.U.C Full Strike minute repeatert, hogy kiderüljön, milyen egy tényleg erőteljes, hangos, tiszta percismétlő)

A post shared by aBlogtoWatch (@ablogtowatch) on Nov 7, 2016 at 7:21am PST

(klikk a kép közepére és elindul a videó)

De mégis mi a nyűg az a hangos komplikáció? Lehet elszabadult csavar mely a tok falának ütődve okoz akut fej- és pénztárcafájást, de lehet aprócska kalapácsok által még apróbb gongokon elcsillingelt pontos idő is. Most utóbbi koncentrálunk, ennek fajtái pedig:

• Minute repeater avagy percismétlő: olyan komplikáció, mely egy aktivátor fül vagy gomb a júzer általi behatására teljesen mechanikus úton előbb "kiolvassa" a szerkezetből az időt, majd az órákat mély, a negyed órákat mély-magas, valamint az utolsó negyed óta eltelt perceket magas hangon lejátsza. Van óra- és negyed ismétlő, amely, nevükhöz híven az abban foglalt legkisebb egységet képesek a kalapácsok és gongok segítségével előadni.
• Petite sonnerie és grande sonnerie: a sonnerie egy automatizált hangos komplikáció, mely, bekapcsolt állapotban minden egész órát, valamint negyedórát annak elteltekor rövid hangjátékkal jelez. A grande sonnerie ezzel szemben nem csak az eltelt órákat és negyedeket tartja számon és jelenti gazdájának, hanem a fent említett percismétlő funkciót is tartalmazza, így bármikor kedvünkre nyaggathatjuk a szerkezetet, hogy legyen kedves lejátszani nekünk a pontos időt.

A hangos komplikációkat egyébként kényszerből találták fel – korán sötétedő kis városkákban lumineszcens anyagok és nagy teljesítményű LED közvilágítás nemlévén jó volt tudni, mennyi az idő épp. Mint szinte minden komplikációt valaha, ezeket is elsősorban nagyobb órákba szerelték és csak később zseb-, majd legvégül karórákba ültették át.

MB&F Horological Machine 6 tokozatlan tourbillon szerkezet.

Tourbillon

Nem, nem tourbillion, ahogy mélykínai replika shopok, valamint az eredeti órát megvásárló, de ettől még tájékozatlan tulajdonosok hívják – hanem tourbillon. A tourbillon franciául forgószelet jelent és amint megismerjük működését, megértjük, miért. Lustán megírt cikkekben 1801-re datálják a tourbillon keltezését, pedig feltalálója, a minden Órakedvelő által kötelezően ismerendő Abraham-Louis Breguet valójában az 1790-es években alkotta meg a tourbillon-t – 1801 június 26-án mindössze a tíz évre szóló szabadalmi jogokat szerezte meg hozzá.

A tourbillon lényege, hogy a billegőt és a gátszerkezet további alkatrészeit egy forgó platformra helyezi mely az esetek túlnyomó többségében egy percenként fordul meg saját tengelye körül. Zsebórákhoz találta fel Breguet, hogy a zsebben, függőleges pozícióban hordott zsebóra pontosságát javítsa – "positional error" az, amikor a billegő amplitúdója és ennél fogva pontossága a billegő és hajszálrugó térbeli elhelyezkedése okán változik. Hogy miért és hogyan, külön cikket fog érdemelni, a mi szempontunkból most álljon itt egy...:

Vianney Halter Deep Space Tourbillon – pont annyira döbbenetesen jó, mint a neve sejteti.

Érdekesség: a tourbillonnal szerelt karórák rendre a marketing hőzöngések és a bődületes felár ellenére – a nagy márkáktól egy-egy tourbillon óra nagyjából 15-20 millió forint körüli árron indul – a való életben semmivel nem pontosabbak, mint hagyományos társaik. Ettől függetlenül sikerül érthető: a tourbillont látni kell működés közben, hogy értékelni tudjuk igazán.

Reméljük a képek, leírások és videók segítettek közelebbről is megismerni a legfontosabb órás komplikációkat – rengeteg további változat, variáció, sőt, teljesen új komplikációk is léteznek, de ne legyünk telhetetlenek, idővel mindre sort kerítünk!