Minden modern luxusórák ősatyja: Audemars Piguet Royal Oak

Az Audemars Piguet Royal Oak egyike azon óráknak, amit minden Órakedvelőnek ha kedvelnie nem is, de legalább behatóbban ismernie kell. Nem azért, mert Audemars Piguet, nem is azért, mert a sokak által tervezőzseninek tartott Gerald Genta rajzolta, hanem azért, mert érdekes betekintést nyújt a luxusórák fejlődéstörténetébe. A Royal Oak a modern luxus karórák T-Rexe, egy olyan őskövület, ami történetesen még ma is ott pöffeszkedik a tápláléklánc csúcsán, kevesekkel osztozva rajta.

Ha az eredeti formájában ma, 46 évvel később is gyártott Royal Oak "Jumbo"-t vizsgáljuk, képzelhetjük magunkat régésznek is akár: a felszínt kapargatva feltárul előttünk ugyanis, hogy hogyan és mivel kezdődött a modern luxusórák máig tartó evolúciója. Íme, a Royal Oak és hogy mit jelent ő a modern luxusórák történelmében.

Egy eredeti, 1972-es 5402-es referenciaszámú Royal Oak hirdetése.

Először is tisztázzuk, hogy a "luxus" kifejezést azért szajkózzuk ennyiszer, mert nem általában véve a mechanikus karórák szintén bő negyven évvel ezelőtti, a kvarcválságot követő feltámadásáról beszélünk, hanem arról, hogy a Royal Oak hatására hogyan változott meg a vásárlói tömegek viszonya a luxusóra kereteivel, korlátaival.

A Royal Oak 1972-ben debütált, de mielőtt ezt szemügyre vennénk, lássuk, milyenek voltak a luxusórák eddig a pillanatig: a drága, kifinomult órák gyakorlatilag kizárólag nemesfémből készülhettek, fehér vagy sárga aranyból, esetleg platinából, tokjuk letisztult, kicsi (33-35 milliméteres), kerek vagy ritkább esetben négyszögletes lehetett, az egyetlen elfogadható megoldás pedig a zavartalan kifinomultság és visszafogottság volt minden magát kisebb vagyonért kínáló órától. Fontos tudni, hogy a hetvenes évek még bőven, bőven az az éra volt, amikor egy Rolex nem luxusóra volt, hanem egy magas teljesítményű céltárgy vagy eszköz – mai árra átszámolva is lényegesen kevesebbe került és a funkciója, üzenete is más volt. A luxusóra tehát kizárólag arany, kicsi és letisztult lehetett.

Egy gyakran hallott történet szerint Genta a Royal Oakot egy szalvéta szélére skiccelte fel legelőször.

Na most az 1972-es, első Audemars Piguet Royal Oak lássuk csak, mivel próbálkozott egyszerre: acél tok, szögletes dizájn, kilátszó csavarok (micsoda blaszfémia!), óriásinak tűnő, 39 milliméteres átmérő és az Audemars Piguet bizonyos saját arany óráinál is magasabb ár.

A lényeg itt nem pusztán az, hogy ez nem volt egy átlagos öltönyóra vagy luxusóra, hanem az, hogy ez volt a nagybetűs Első Acéltokos Luxusóra, az első, ami megbontotta az addigi ízlésvilágot és szembe ment a konvenciókkal.

 Természetesen létezik teljesen arany kivitel is.

Persze azért ezt ne úgy képzeljük, hogy 1972-es bemutatóját követően a világ újságai az új luxusóradivat eljöveteléről cikkeztek – épp ellenkezőleg. A Royal Oak "Jumbo" – mert, hogy ezt a nevet aggatták rá "óriási", 39 milliméteres átmérője okán – első szériája mindössze ezer darabos volt és, hogy kedvesen fogalmazzunk, távolról sem aratott átütő sikert. Ahogy ma megannyi óra esetében, úgy a Royal Oakot is nagy ellenállás fogadta a Nagyérdemű konzervatívabb ízlésű többsége felől, ebben nem volt semmi meglepetés.

A Royal Oak elsőségét tehát azért érdekes és azért fontos ismernünk, mert bár ma már szemrebbenés nélkül vesznek a világ minden táján, így itthon is sok százezertől sok tízmillió forintos árig acél tokos luxusórákat, bő négy évtizede ez még abszolút elképzelhetetlen volt. A modern luxusórák trendje, ahol minden forma és minden anyag játszik (ma már a karbonnal megerősített kompozitnak nevezett műanyagok is, bizonyos márkák esetében),1972-ben indult meg a Royal Oakkal.

Az AP-nél kitartottak a Royal Oak mellett és bár még a kvarckrízis alatt is sikerült építgetni a kollekciót, az igazi áttörés az évezredforduló környékén következett be és kifejezetten azt szorosan követően történt robbanásszerű növekedés a Royal Oak népszerűségében.

Royal Oak Jumbo 5402 A-széria, tökéletes arányokkal. Kép: A Collected Man.

A Royal Oak titkos receptje? Hogy mégis mi kellett a Royal Oaknak a sikerhez? Nos, nagyjából ugyanaz, ami a többi luxusórának: párosítása az egyedi megjelenésnek és egy üzenetnek, amit a vevő ki akar tudni fejezni az órájával. Az acél tokos, aranynál drágábban mért Royal Oak üzenete 1972 óta változatlan (és tudatosan vagy tudatalatt, a legtöbb Royal Oak tulajdonos emiatt dönt az óra mellett): Egyrészt: "megtehetem, hogy még a luxusból is azt a kategóriát válasszam magamnak, amit mások nem tudnak megfizetni"; másrészt: "az üzenet/dizájn/márka fontosabb, mint a hagyományos hozzáadott érték" (pl. arany tok, extra funkciók, stb.)

Igen ám, de ezt manapság a luxuscikkek vásárlóinak nagy része szereti úgy csinálni, hogy a környezetük is tudjon róla – ezért menő a Louis Vuitton-mintás táska vagy a SUPREME cuccok, a Cartier Love karkötő, a Turbo felirat a Porsche hátulján és még sorolhatnánk, míg le nem fagy az internet.

A Royal Oak sikere tehát nem pusztán abból áll, hogy iszonyat drága – egy acéltokos, 39 milliméteres "alap" Royal Oak manapság kb. 6 millió forintot kóstál –, hanem abból, hogy ezt a repülőgép-lounge-szállodahall másik végéből az ebben a világban járatos mindenki számára félreértésmentesen felismerhető módon kommunikálja. Ha a Royal Oak egy sima, kerek óra lenne, csavarok nélkül a lünettában, bőr szíjjal, 6 millióért, garantáljuk, hogy nem tudnának sok tízezret eladni belőle évente.

A Royal Oak sikerének kulcsa az, hogy egyszerre kombinálja a sztratoszferikus árazást az abszolút felismerhetőséggel – a Richard Mille ugyanezen egyszerű receptúra szerint lett sikeres az RM011-gyel egy még sokkal magasabb árszegmensben, de erről majd máskor.

Egy öröknaptáras Royal Oak lünettájának és tokjának részletei.

A receptúra egy kevésbé hangzatos, de elengethetetlen eleme a kiváló minőségű megvalósítás – és ebben az AP-nél is tudják, hogy nincs tér hibázni. A Royal Oak becsületére legyen mondva, az alap acél modell kidolgozottsága is fantasztikus: a kézzel polírozott acél csat és tok is gyönyörűen meg van munkálva, a váltakozó polírozott és szálcsiszolt felületek miatt pedig erősen idő- és munkaigényes mindkettő.

A Royal Oakot lehet szeretni vagy nem szeretni – mi az eredeti, 39 milliméteres, kétmutatóst fenntartások nélkül imádjuk –, de a konvenciók ledöntésében vállalt, immár bő negyven éves szerepe elvitathatatlan akkor is, ha az AP vásárlók túlnyomó többségét nem ez, hanem a kommunikált státusz érdekli... És épp ezért az is hidegen hagyja többségüket, hogy már a 2-3 milliós órák tokjai és csatjai is kézzel kerülnek kidolgozásra gyakorlatilag ugyanígy, és persze szintén Svájcban.

Gerald Genta, kezében egy fantasztikus, saját neve alatt készített öröknaptáras zsebórával.

Érdekesség: a Royal Oak megalkotója, Gerald Genta (1931-2011) tervezte az IWC Ingenieurt, a Patek Philippe Nautilust, a Cartier Pashát, a Bulgari Bulgarit és az Octot – utóbbit még a saját neve alatt futó márkának amit átvett a Bulgari –, sőt, még az 1958-as Omega Constellationt is.

A Royal Oak köszöni szépen jól van, egymaga viszi a hátán az Audemars Piguet-t ami immár gyakorlatilag semmi más értékelhetőt nem képes produkálni évek óta. Ha érheti kritika a mai Royal Oakot, akkor az mindenképp a számtalan variációja és a termékpaletta felhígitása: pillanatnyilag (nem eddig valaha!) 174-féle Royal Oakot gyárt az Audemars Piguet, ami már a márka vaskalapos kedvelői szemében is kezdi inkább drága divatórának, semmint stabil, lassan fél évszázados múltra visszatekintő kollekciónak feltüntetni ezt az egyébként fantasztikus formavilágot.

Bónusz videó: így készül a Royal Oak (és alapjaiban véve megannyi más high-end luxusóra) csatja.