2017-es óratrendek: egynyári hülyeségek kontra modern klasszikusok

"Trendek." Ez egy trendi szó manapság, még ha okkal kapunk is tőle hidegrázást – valahogy mintha kivetné szép magyar nyelvünk magából a "trendit", ezt a valóban otromba szót. A divat egy fokkal jobb, mert hát mennyivel szebben hangzik az, hogy "Mi dívik manapság?" semmint, hogy mi a trendi; így mi is igyekszünk utóbbit kerülni. Kis sirámunk után lássuk, mi a divat az órák zárt univerzumában... Lesznek érdekes összefüggések.

Az Hublot Sang Bleu pont annyira diszkrét, amennyire kicsi. Cserébe egyedi a dizájn ami élőben meglepően jól néz ki.

Nagy órák hulláma

A kétezres évek elején kezdődött – vissza lehet vezetni korábbra, de akkor még kevés kivételről beszélhettünk, nem egy már fejlődésnek indult új hullámról. Megosztó dolog ez, mert a "nagy óra" már önmagában is egy szubjektív megjelölés – dolgunkat nehezíti, hogy a "nagy" definiálása már csak az eltérő csuklóméretek miatt is relatív. (A megfelelő/ajánlott méretű óra kiválasztásával egy hamarosan következő cikkünkben foglalkozunk, mert könnyű eltévedni ebben a látszólag egyszerű kérdésben.)

Ha kicsit jobban belegondolunk, érthető, hogy az elmúlt 15-20 évben a luxusórák miért mutattak eddig fáradhatatlan növekedést. Egy luxusóra státuszszimbólum, mely minden esetben kommunikál valamit (általában sokat) viselőjéről. A nagy órák trendje bizonyos európai és amerikai piacokon, valamint a Közel-Keleten kapott igazán életre, ahol bár sokakban látszólag óriási a kísértés, továbbra sem lehetséges kitenni a luxusautót, jachtot, lakást, barátnőt a vacsoraasztalra – így marad az óra, de nem árt, ha ezt legalább mindenki jól lássa'. Így keletkezhetett egyre több teljesen új kollekció kizárólag 44-45-46 milliméteres méretben. Kivételesen nem ítélkezünk, csak beszámolunk.

A nagy órák hulláma még a németek fejét is elvette – ez a Lange 31... Ma már nem túl büszkék rá, sehol nem említik ezt a monstrumot.

Ha ennyi ideje tart, akkor miért is foglalkozunk ezzel 2017-ben? Nos, azért, mert a trend megfordulni látszik. Ha követjük a kisebb és nagyobb márkák idén és tavaly bemutatott újdonságait, ezekből tisztán kiolvasható, hogy az önmaguk által kreált piaci rést igyekeznek felfedezni – tudjuk-tudjuk, "érdekes" a dolgok ilyetén menete. Nézzük meg az Hublot-t, Breitlinget, Panerait: az Hublot-nak nincs olyan saját szerkezete, ami beleférne egy 45 milliméteresnél kisebb tokba! A Breitling még 2016/17 telén is azzal reklámozott (Budapesten is látható volt az óriásplakát), hogy "An Icon Just Got Larger" – avagy egy ikon épp most nőtt meg. A Panerai pedig rengeteg esetben a legjobb új high-tech anyagait és legkívánatosabb (khm) limitált kiadásait csak 47 milliméterben hozta ki. A példákat még sorolhatnánk naphosszat, olyan nagy nevek is érintettek, mint a Patek Philippe a borzadály 40-ik évfordulós Nautilus kronográffal, vagy a Rolex az idén frissen felfújt új(acska) Sea-Dwellerrel.

Ha van cég aki Yoda megfontoltságával követi a trendeket, az a Rolex... Idén pedig, az ebből adódó késéssel, ők is beszálltak a nagy-óra-trendbe: 43-asra fújták fel a Sea-Dwellert.

A fordulat ott áll be, hogy mint a legtöbb trend, így az első blikkre is nagynak nevezhető óra divatja is múlandó. Mint a 80-as/90-es évek túlméretes ruhadarabjai, a huszonsok collos felnik a hétköznapi autókon, és még sorolhatnánk.

Erre néhány ok:

• Egyrészt sokan szeretnének új luxusórát venni maguknak, benne a legújabb szerkezettel és tokjában a legmodernebb anyagokkal – de mellé nem gyúrnának csukló átmérőre, ha nem muszáj.
• A kisebb óra szinte mindig kényelmesebb. Sok tényező kell, hogy klappoljon, mire egy óra tényleg kényelmes viselet lesz – de egy kisebb méret szinte mindig kényelmesebb, ha minden más tényező változatlan. Próbáld csak ki.
• A diszkréció: egy nagy órával ezt nehezebb abszolválni.

Itt kell megjegyeznünk, hogy mindettől még Európában 41mm alatt sokak szemében még mindig nem tűnik férfiasnak egy óra, tehát a kisebb méretek visszajövetele csak a 45/47mm-hez képest igaz. Akadnak, akik a 35-38 körüli órákra esküsznek – lelkük rajta –, de az meg már megint egy másik véglet. Szerintünk 38-42 között van az ideális tartomány, kivéve, ha tényleg vastag csuklónk van, amin arányosan mutat a 45-47mm.

Hogy fair-ek legyünk: a nagyobb órák divatja lehetővé tette az órásoknak, hogy nagyobb szerkezeteket tervezhessenek, melyek így még több komplikációt és/vagy még több díszes elemet és/vagy még hosszabb járástartalékot és/vagy még jobb megbízhatóságot tudtak biztosítani. Ez pedig minden órakedvelő számára örvendetes fejlemény, még ha magát a méretesebb órát nem is feltétlenül érzi magáénak.

Vintage vagy sem? Ez az "új", persze valami régi által erősen inspirált Jaeger-LeCoultre Master Control Date. 2017-ből. Vagy 1967-ből.

Vintage Órák

Ezen a ponton nehéz megmaradnunk tárgyilagosnak... de kezdjük így, illendőségből. Fontos tisztázni, hogy a vintage óra (elnézést az angol-magyar kapcsolásért) szigorúan véve a múlt században készült időmérőt takar – elsősorban a '80-as években kezdődött svájci óraipar újjászületését megelőzőeket, tehát a '70-es évek és onnan vissza. Ezek az órák növekvő népszerűségnek örvendenek, ha másért nem, akkor azért, mert New Yorkban páran rájöttek, hogy elég újraelmesélni (vagy, nem túlzás, kitalálni) az órához köthető sztorikat, belemagyarázni, hogy minden ritka és érdekes, amit egy kicsit is elrontottak a gyárban, és már csak az árakat kell tolni felfelé. Működik, nagyon "hip" dolog manapság a huszon- és harmincévesek egy bizonyos körében náluk idősebb órát hordani.

A svájci márkáknál – melyek közül soknál, tapasztalatból mondjuk, még mindig nincs rendes internet – annyi jön le ebből az egészből, hogy magukat fontosnak tartó emberek magukat fontosnak tartó városokban kedvelik a cég ősrégi, legtöbbek által eleddig elfeledett óráit. A helyzet mögötti motiváció és magának a piaci résnek az elemzése már sokszor kívül esik a kompetenciabázison. A homloklebenyekben a gondolat mint másnapos lehellet a hetes busz koszos ablakán a következő formában csapódik le: "a régi dolgaink tetszenek az embereknek, hát csináljuk ezt ezerrel!"

Egy képen minden ami borzalmas a vintage órákban: pocsék minőség, meggyalázott állapotú tok, modern szemmel már-már képmutatóan apró méret és egy nagy név, persze ferdén nyomva a számlapra. Ha ez nem Patek lenne, 500 forintot nem adna érte a sarki órás.

Fontos tudni: a legtöbb svájci márka menedzsmentjében kényesen, kínosan kerülik-hárítják-gátolják az egyéni döntéshozatalt, már-már versenyszerűen űzik a kockázatkerülést. Ennek tökéletes eszköze mely épp kapóra jön, ki nem találnátok, a vintage órák divathulláma. Elég feltámasztani mindent a 40-es évekből, hetvenes évekből, ha egyetlen egyet csináltunk belőle, ha csak cégatyánk egy lázálmában gondolt rá, az se baj, csináljuk meg. "Mert ha régi, akkor az mi vagyunk, az illeszkedik a cég DNS-ébe, abba nem lehet belekötni, az biztonságos."

Félreértés ne essék, sokszor ugyanezért tetszik a vintage óra a vásárlónak is: "nem vagyok biztos a divatban, abban, hogy mi tetszik nekem, de ha felveszek egy 35-37 milliméteres kis órát amit 1949-ben terveztek, már időtlen a stílusom."

Kedvenc példánk az arcátlan önmásolás-önmajmolás trendjére: Vacheron Constantin Historiques 1942. Az apró, kiolvashatatlan ablakocskák utalnak a bárminemű továbbfejlesztés/finomhangolás hiányára, ahogy ezt megcsinálták a negyvenes években, úgy újra kiadták ma is, mert hát a fenti gondolatmenet útján gond nem lehet belőle.

Igen, vannak jól sikerült vintage-inspirálta órák és vannak olyanok is, amik megszülettek valamilyennek 40-50-70 évvel ezelőtt, és azóta nagyrészt változatlan formában kaphatóak. Ilyen például a Rolex nagyjai (Submariner, Datejust, stb.), az IWC Portugieser, a Cartier Tank, a Panerai Luminor és még sorolhatnánk. Ezekkel semmi gond, ezek az ikonikus arcai, oszlopai, tartópillérei a svájci luxusóraiparnak és okkal népszerűek: a legelső kiadásokra hajazó modellek mellett sok új közül is választhatunk és higgyük el: merjünk akár ezek között is nagyot álmodni, merjünk újat felpróbálni – hálás döntés lesz.

Egyetértetek? Ellenkezőleg? Ti mertek újat választani, vagy jobban tetszenek a klasszikusok? Osszátok meg véleményeteket a kommentekben, kiváncsiak vagyunk, hogyan látjátok a fentieket.

Modern szerkezet és még modernebb anyagfelhasználás: full kerámia tok és csat, in-house szerkezet, bőven 6ezer euró alatt. Élesedik a verseny.

Komplikációk és anyagfelhasználás

Ezekről írtunk itt (1. rész) és itt (2. rész), velük összefüggésben pedig két új irányzatot figyelhetünk meg.

Egyrészt, egyre több gyártó igyekszik egyre többet adni a vásárlónak. A versenyképesen árazott szegmensekben is terjednek a high-tech anyagok, úgyis mint a teljesen karcálló kerámia, a könnyű és erős karbon, a gátszerkezetben felhasznált szilícium, valamint a hasznos/érdekes komplikációk, úgyis mint a Worldtimer, GMT, komolyabb kronográfok, kifinomultabb/hatékonyabb automata felhúzás, hosszabb járástartalék, stb.

Első blikkre ez egy Portugieser – a fenti segédszámlap két mutatója és a kicsit nagyobb, 42mm-es méret utal rá, hogy ez nem az ETA-alapú, hanem a high-tech in-house werkkel szerelt változat. Jó példa az "ismerős külső, nagyon is új belső" trendre.

Jó hasonlat az, ami az autóknál is látható: egy húsz éves és egy ma reggeli 5-ös BMW is egyaránt 5-ös BMW, de a közöttük álló technológiai szakadék óriási. Jobbat, relevánsabbat mondunk: egy 4-5 éves, modern hatású luxus autó és a legújabb, 2018-as modell között is jelentős, kézzelfogható különbség van technológia és felhasználói élmény szintjén, és ugyanez igaz az órákra is. A legújabb modellek gyakran tartalmaznak olyan finomhangolásokat, olyan fejlesztéseket, amiktől megbízhatóbb/hatékonyabb fél évtizeddel ezelőtti, megjelenésben nagyban hasonló társához képest. Új szerkezetekkel és/vagy frissítettekkel jelentkezett újabban a TAG-Heuer a Heuer-01 és Heuer-02 vonallal, új anyagokkal Panerai a Carbotech és kerámia szélesebb körű felhasználásával, frissített a JLC a Master Control sector dial szériával.

A Panerai-féle Carbotech: nagyon könnyű de nagyon kemény... És ilyen névvel még lehet mellékszereplő egy Terminator filmben is.

Ami a "trend" tehát: kényelmesen a 10,000 eurós határ alatt egyre népszerűbb a kerámia és a titán, a hasznos komplikációk mint a járástartalék, a worldtimer/GMT vagy a fejlettebb automata felhúzás, valamint a kifinomultabb kronográfok (lásd pl. oszlopkerék + vertikális kuplung a Heuer-01-ben), stb. Ha új órán törjük a fejünket, érdemes tehát fejben tartani, hogy sok kisebb és nagyobb változás történik szinte minden árszegmensben az órákon belül és kívül egyaránt.

A gyakran túlzóan félénk/erőltetten diszkrét vintage mellett tehát terjednek a modern anyagok és kiváló komplikációk – ezek előretörése jelzi, hogy ismét nem ciki gazdagnak lenni és azt óraválasztásunkban is érezni... Pláne, ha minőségi és okosan kiválasztott dolgokra költünk.