Panerai 2017-es újdonságok

Mai fejtörő kérdésünk Órakedvelőknek: könnyebb, vagy nehezebb dolga van a Panerainak akkor, amikor mindössze kettő, nagyon hasonló kollekcióval kell dolgoznia, nem az egyes konkurensekre jellemző 4-6 teljesen eltérő termékcsaláddal?

Egyrészről könnyű, mert vagy tetszik valakinek a márka identitása, vagy nem – nincs több különböző arca, mint a TAG Heuernek, Rolexnek, IWC-nek, vagy akár egy Longines-nek vagy Frédérique Constant-nak.

Másrészről viszont nehéz, mert nagyon is jól körülhatárolt keretei vannak ezáltal a márkának, amik között dolgoznia kell. Ha holnaptól a kronográf, vagy a kis méretű öltönyóra, vagy a brutál komplikált tourbillon a menő, a Panerainak a meglévő alapanyagokból kell olyat alkotnia, ami illeszkedik a márkához, és kielégíti a legfrissebb elvárásokat is.

Az Officine Panerai ("officsíne" – ha eddig töprengtél, hogyan kell kiejteni) kétség kívül még saját magukat is megdöbbentő sikerre tettek szert az elmúlt nagyjából pont 20 év alatt: elhivatott követői bázisuk van Paneristi néven, a Luminor és Radiomir kollekciókkal és limitált kiadásokkal pedig évről évre sikert sikerre halmoznak.

Lássuk most tehát, hogy mik a legérdekesebb 2017-es újdonságok.

Kezdjük az ultra-high-tech végén a dolgoknak: íme a Panerai LAB-ID Luminor 1950 Carbotech 3 Days PAM700, ami LAB-ID is, Carbotech is, Luminor 1950 is, 3 Days is, ja, és 50 (ötven!) év garanciával érkezik a szerkezetére. A lényeg: a PAM700 szerkezetének úttörő új anyaghasználata olyan mértékben csökkenti a kopást előidéző súrlódó kapcsolódási pontokat, hogy a P.3001/C szerkezetre ilyen mértékű garanciát mernek vállalni.

A nagy Abraham-Louis Breguet azt mondta egyszer (jó kétszáz éve): "Adjatok egy tökéletes olajat, és én adok nektek egy tökéletes órát!"

A főrugóházaknál többrétegű bevonatot alkalmaztak egy legfelső DLC bevonattal együtt, a szilícium gátszerkezet szintén kenésmentes és szintén DLC bevonattal ellátott, a főbb hidak és lemezek tantalum-alapú kerámiából készültek így minimalizálva a szükséges kövek számát és tovább eliminálva a kenés szükségességét, valamint a négy még a szerkezetben megmaradt kő is szintén DLC bevonattal rendelkezik, így ezeknél és az Incabloc rázkódásgátló elemnél sincs szükség kenésre.

A lényeg tehát, hogy az egyik fő ok, amiért az órákat szervizelni szükségeltetik, és ami ha elmarad, akkor az enyészet kezdi átrágni magát az összes súrlódó érintési ponton, az a kenés avagy "lubrication." Az apró, kifinomult tengelyek kúpokká darálódnak kenés nélkül – a szintetikus rubint kövek a szerkezetben pontosan a hatalmas felületi keménységük okán kerülnek felhasználásra, melyek megfelelő kenés mellett hosszú élettartamot biztosítanak az apró tengelyeknek. A Panerai LAB-ID PAM700 egyik csodája, hogy nincs kenésre szükség.

A következő nagy dobás a feketénél és feketébb számlap, ami "carbon nanotubes" bevonatot kapott – ha tudja valaki ennek az obskurus magyar megfelelőjét, örömmel várjuk a kommentben a megjegyzést. A lényeg, hogy a számlap valóban hihetetlen sötét, egyszerűen magába nyeli a fényt – mondanunk sem kell, nem erre a felhasználásra lett tervezve, de itt is jól teljesít. A pontot az "i"-re a PEEK Polyether Ether Kertone, vékony karbon rétegekből felépített, ultra könnyű és nagyon kemény tok teszi fel.

Talán mondanunk sem kell, hogy az efféle úttörő termékek, akár csak egy koncepció autó, igen borsos áron talál gazdára: a PAM700 ára 50 ezer Euró körül van.

Szintén komoly újdonság a Panerai Luminor Submersible 1950 BMG-TECH 3 Days Automatic PAM692, amelynek fő érdekessége a BMG-Tech anyagból készült tok. A valóságban valahol az acél és a titán közé tehető a BMG-Tech megjelenése, jelentése Bulk Metallic Glass, amely zirkónium, réz, alumínium, titán és nikkel ötvözeteként nagy nyomású befecskendezéssel majd hirtelen hűtéssel veszi fel jelen formáját. A végeredmény egy tok, mely könnyebb és keményebb az acélnál – a Panerai szerint gyakorlatilag tökéletesen megőrzi külső megjelenését, rendkívül ütésálló.

Hárommillió forint körüli árával abszolút versenyképes a márka bizonyos modelljeivel, a ritka anyag miatt azonban tényleges elérhetősége erősen kérdéses. Akárhogyis, a BMG-Tech tok védelmét az új generációs P.9010 kaliber élvezi, amely a P.9000 funkcionalitását biztosítja vékonyabb kivitelben, sőt, a billegőt ebben már két végén rögzített híd fogja az alaplemezhez. Szép kék számlap, 47mm-es kivitel – igazi ritkaság így, mindent együtt véve a PAM692. A tok a Luminor Submersible 1950, erről rögvest szót ejtünk alább.

Kedvenc idei újdonságunk ugyanis a Panerai Luminor Submersible 1950 3 Days Automatic Acciaio PAM682, valamint a PAM684 Oro Rosso, melyek mindketten a Luminor Submersible 1950 stílust hozzák el 42mm-es méretben – halleluja!

A Submersible a Panerai "igazi" búvárórája abban az értelemben, hogy ez megfelel a komoly felhasználásra szánt búvárórákkal szemben támasztott követelményeknek – a hagyományos Luminor minden egyéb változata rögtön kiesik ebből a körből, ugyanis az egyirányba forgatható lünetta a legfontosabb alapelvárások egyike egy ISO-szertifikált búvárórának, éppúgy, mint az óra működését könnyen megítélhetővé tévő folyamatos másodperc kijelzés, ami ugye nincs minden Luminoron.

A Submersible-t szeretni vagy nem szeretni lehet, nagyon nincs átmenet. Ahogy azt már korábban kifejtettük, egy kisebb tokban "összeérnek" az arányok, sok esetben egyszerűen szebb, arányosabb lesz az óra tőle. Nincs ez másképp a 42mm-es változatok esetében sem: a lünetta nem egy Alföldként elterülő óriási számlapot fog közre – a számlap-lünetta méreteinek aránya meghatározó egy óra megjelenését illetően. Félreértés ne essék, a 44 és 47 milliméteres Paneraiok is tudnak gyönyörűek lenni, de ez a 42-es kifejezetten egyben van.

A Luminor Marina és a Luminor 1950 tokok fő különbsége a profilban rejlik: míg a Luminor Marina (vagy sok esetben csak simán Luminor) néven futó tokok sarkai vertikálisak, egyenes tokprofillal, addig a Luminor 1950 és Luminor Submersible 1950 tokok sarkai csúcsokban futnak össze, a tokprofil pedig ennek megfelelően felfelé ívelt. Kifinomultabb az 1950 – hogy előnyére vagy hátrányára a sima Luminorhoz képest, az kizárólag egyéni ízlés kérdése.

Akárhogyis, a Submersible-nek van egy különleges bája, hála a rideg, célszerszámszerű megjelenésének – és talán annak a ténynek, hogy megosztó külseje miatt lényegesen ritkábban jön szembe, mint a kiérdemelten népszerű alap Luminor és Radiomir kollekciók.

Az Acciaio (olaszul acél) PAM682 és az Oro Rosso avagy vörös arany tokos PAM684 verziók mindketten az imént említett P.9010 frissített szerkezettel érkeznek. Az acél verzió lünettája acél, míg az aranyé kerámia betétet kapott. Áruk nagyjából 2,5 és 7,5 millió forint körüli.

Az utolsó válogatásunkba bekerült 2017-es újdonság a Panerai Luminor Marina 1950 Carbotech 3 Days Automatic PAM661, mely Carbotech tokot kapott. Erről a tokról fentebb tettünk említést, de a high-tech pehelysúly-elpusztíthatlanság kombináción túl igaz rá, hogy élőben kell ezt az órát (is) látni: a hivatalos renderek egyszerűen nem adják vissza kellő pontossággal azt, hogy milyen színekben játszik és textúráját mennyire mutatja a 44 milliméteres, rendkívül hordható méretezésű tok a hétköznapi élet során tapasztalt különböző fényviszonyokban. A szerkezet itt is a 3 napos járástartalékot biztosító automata P.9010.

A Panerai – sok konkurensével ellentétben – tehát a legkevésbé sem tétlenkedett, és érdekes, sok esetben pedig hordható méretezésű, friss újdonságokkal rukkolt elő. Hogy könnyen vagy nehezen abszolválták-e mindezt, azt csak ők tudják, de így, külső szemlélőként úgy fest, kiváló kreativitással kombinálják az új anyagokat és technológiákat a világszerte imádott eredeti Officine Panerai dizájn elemekkel.