Így telt 2017 a komoly órák világában

Az egyik fő célunk az Órás Bloggal segíteni eligazodni abban a zavaros, végtelen-szereplős, nehezen átlátható erőviszonyokkal tarkított világban, amit a luxusórák világaként ismerünk. Minden cikk egy újabb adag információmorzsa, amiből kellő mennyiségben fogyasztva egyszercsak összeállnak majd kisebb-nagyobb képek, átfogó ismeretek. Így, az év legvégén tekintsük most át, mik voltak a fő érdekességei, erősségei és viszontagságai a 2017-es évnek órás szemmel.

Kis múltidézés: statisztikák

Lehet szeretni és utálni – mi előbbiek körét erősítjük – a statisztikákat; most annyi könnyebbséget igyekszünk adni, hogy segítünk értelmezni őket.

2015 és 2016 fényében telt 2017. Ez egyértelműnek hangozhat megannyi iparág esetében, de a komoly órák esetében, ahol lassan, nagyon lassan őrölnek a malmok, sok márkánál két év pikk-pakk elmúlik komolyabb érdekesség nélkül, és még csak ki sem rúgnak senkit a semmittevés esetében – hangsúlyozzuk, néhány márkára, és nem az összesre igazak a fentiek.

Az utóbbi két évnek tehát igen durván kellett sikerülnie, hogy mindenki ezeket a friss eredményeket és trendeket nézze, a vezetőségi fejek kikerüljenek a saját hátsó fertályból és kicsit széttekintsenek maguk körül... de mi történt '15-'16-ban?

2015 legelején lehasalt a kínai és Hong Kong-i piac, a svájci óraipar messze legnagyobb célpiaca: 2014-ben még 4,122 milliárd svájci frank értékben exportáltak ide (az USA gyenge második volt 2,377 milliárd CHF export értékkel)... 2015-ben a HK-i piaci 2,931 milliárd frankra esett – 12 hónap alatt eltűnt bő 1,2 milliárd frank.

2016-ban a válság mélyült, 2,174 milliárd frankra zuhantak a kínai export értékek – kevesebb, mint négy év alatt megfeleződött a svájci luxusóragyártás legnagyobb piacának felvevőképessége. A legfőbb piac ilyetén hanyatlása egyetlen iparágban sem mutat jól, pláne nem, ha frissen került a vezető helyre és a cégek nagy része mohóságukban irtózatos befektetésekkel próbálták lefedni a hirtelen növekedő piacot.

Aki járt Hong Kongban, láthatta: a nagy márkák szinte mindegyikének (egyenként) gyakrabban botlani boutique-jába, mint Budapest belvárosában McDonald's-ba – és ez nem túlzás... illetve néhány éve még nem volt az.

Ízlés-kérdés, túl a statisztikán

Más is változott, nem csak az anti-korrupciós és import törvények döbbenetes szigorítása miatt félbeszelt Hong Kong-i és kínai piacok vásárlókedve. Az ízlés változott. A luxusóraipar reneszánsza a '90-es évek eleje-közepe óta, tehát bő húsz éve tart.

Húsz év, ami a svájci óraipar kicsi botlásoktól eltekintve töretlen, exponenciális emelkedéséről és bővüléséről szólt. Igen ám, de aki 20 éve tehetős volt és ma is az, az az utóbbi időben már megvett és eladott és újra megvett minden létező márkát és kollekciót, ami kicsit is érdekelte. A közönség ezen (jelentős) része nem vágja hanyatt magát egy 3 milliméterrel szélesebb Rolex Sea-Dwellertől, egy kicsit más Jaeger-LeCoultre Reversotól vagy egy IWC Portugiesertől. Mindből volt már neki bőven – vagy ha eddig nem, akkor ezután sem lesz.

Persze, mondhatánk és igazunk lenne, a "core" avagy magként működő kollekciók minden márka identitásának és pénzügyi fenntarthatóságának alapja, és az is igaz, hogy minden nap számtalan Órakedvelő veszi meg az első komoly óráját.

De 20 évvel később nem lehet azt várni, hogy az emberek újra meg újra megvegyék a változatlan Omega Speedmastert vagy Seamastert – svájci frank milliárdokban mérhető a vevők azon vásárlókedve, akik az általuk szeretett-imádott márkáktól várnak újat. A márkák pedig erre kezdtek el végre, kifejezetten az utóbbi szűk két évben válaszolni.

A statisztikák és vásárlói trendek hatása 2017-re

Pánik – ezzel az egy szóval lehetne röviden összefoglalni a nagy cégek legbensőségesebb reakcióját. Ez hozzánk méltatlan túlegyszerűsítés lenne azonban, hiszen ahogy minden ember, úgy ezek a cégek is eltérő cselekvésekre készttettnek a pánik által. Van, aki csendben visszahúzódik egy sarokba és ott pityereg, van, aki mástól kér segítséget, és van, aki önálló akcióra bízza el magát. 

Mi, Órakedvelők, ezt kétféleképp érzekelhettük: túlnyomó csendként, vagy óriási hangzavarként. Voltak márkák, akik mögött nem állt óriási cégcsoport, ezért a fő piacuk fent említett feleződése, a készletek következésszerű halmozódása, a viszonteladók elégedetlensége és a vásárlók ingerenciájának alakulása együttesen ippont érő seoi nagaként vágott földhöz (ez egy beismerten indokolatlan cselgáncs referencia volt).

A Darwin-i alapvetéseket megerősítő módon voltak, akik erősebbnek bizonyultak a többieknél, több tartalékot tudtak felhalmozni, élelmesebbek és sikeresebbek voltak – vagy ha rájuk ez nem is, de a "szüleikre" mindenképp igaz.

Ők azok a márkák, akik ilyenkor 11-esre tekerik a marketing gépezetet, egy 49-es fapapuccsal hátsóba billentik a dizájner- és mérnöki gárdát, és még nagyobb lelkesedéssel keresik és találják meg a Nagyérdemű ingerpontjait, kielégítendő igényeiket. Ezzel egy időben az évődő-haldokló kisebb márkák (vagy a nagyok akik túl nagyra nőttek), nem képesek lépést tartani, lemaradnak, és vagy kihalnak, vagy egy örökbefogadó jóindulatára és terveire bízzák magukat.

A gyakorlatban ez azt jelenti, hogy aki figyelt, az látott fantasztikus új termékeket, melyek a sokszáz már ismert óra között megbújtak a polcok és a cikkek sorai között... Akinek pedig lankadt a figyelme, vagy nem megfelelő helyről tájékozódott, az a múltban ragadt megannyi "klasszikus" óramodell között, ahol látszólag semmi új nem történt.

Összefoglalva

Ha ma-holnap betalálunk egy órás boltba, az órák két nagy csoportjával fogjuk szembetalálni magunkat: nem, nem a sport és az elegáns, nem a drága és az olcsó, nem a svájci és a nem svájci... Hanem az új, és a régi.

Banális egyszerűségnek hangzik, de hasonlítsuk csak össze mondjuk a régi TAG Heuer Carrera-t az új Heuer-01-gyel, az acél tokos, egyszerű Panerai PAM000-t a BMG Tech vagy Carbotech újdonságokkal, a régi, félénk Montblanc-okat a bronz tokos, merész újdonságokkal, vagy a szintén ultra-biztonságos, Dufour-éra Zenith El Primerokat a high-tech Defy El Primero 21 egyszázad másodperces mérnöki erőfitogtatásával vagy a Defy Lab-bal.

Ezek a döbbenetes fejlesztések most, az elmúlt egy-másfél évben mentek végbe, ahogy beérett a fent említett seggberúgás és felfűtöttek az addig igencsak alvólángon üzemelő svájci gépezetek. Voltak ezelőtt is menő és új órák, de rendre 50-100 millió forintért, ami a gazdag kínai piacnak szólt és... nagyjából senki másnak, miközben az unásig ismételt alap kollekciókat fejték a gyártók.

Ez most változott. Nem elég a régi kollekciókat kék számlappal is piacra dobni – ez is része a mateknak, de a kívánatos végeredményhez kevés. Számos meggyőző, már az induláskor kiforrott új kollekciót köszönthettünk 2017-ben. Következő cikkünkben mindezek tudatában előretekintünk a 2018-as évre.