Ezért fontos, hogy a Breitlingnek új igazgatója van

Számít egyáltalán, hogy kicsoda egy-egy "ezer éves" svájci luxus óramárka igazgatója? Van bármi döntéshozatali szerepük, jelentőségük? Mielőtt ezt megválaszoljuk, és még pláne azelőtt, hogy a Breitling és Georges Kern friss egymásra találását elemeznénk, itt egy kis gondolatébresztő: minden valamire való presztízs autómárkának, focicsapatnak, technológiai cégnek, de még akár egy divatmárkának vagy színháznak is az adott terület szakértői, szerelmesei számára fontos és köztudott, hogy melyik márkát ki igazgatja. Kardinális kérdés, amikor egy-egy nagy focicsapat vezetőedzőt vált, mint ahogy az autóiparban is megáll egy pillanatra az ütő, ha valamelyik nagy gyár élén változás történik. 

Az órás világ sajnos (vagy nem sajnos, ezt ki-ki eldönti magának) tele van jellegtelen, futottak még igazgatókkal, akik fantasztikus munkát tudnak végezni egy-egy márka egy helyben tartásával. Steve Jobs mondta ezt Gil Amelio korábbi Apple igazgatóról (14:35-től a videón), ezt a kijelentést pedig nyugodtan alkalmazhatjuk számos óramárkára és vezetőikre is:

"A cégünk olyan, mint egy hajó egy nagy lyukkal az alján. Az én feladatom pedig az, hogy ezt a hajót a megfelelő irányba fordítsam." Nos, sokszor ennyi az összfeladat. Látszólagos irányt mutatni, de közben nem menni semerre.

A kivétel viszont, mint az közismert, erősíti a szabályt, a luxus óramárkák igazgatói között pedig a kevés kivételek egyike, aki nem csendben érkezik és még nagyobb csendben távozik ilyen-olyan cégek éléről, az Georges Kern. Kern 17 évet húzott le a Richemont giga-mega-cégcsoport (róluk itt írtunk) szolgálatában. Ennek keretében nem kevesebb, mint 15 évig vezette az IWC Schaffhausent; így pedig nem túlzás kijelenteni, hogy az IWC, amit ma fel- és elismernek a világ minden táján, mint macho, technikás high-end férfi óramárkát, az ő irányítása alatt alakult olyanná, amilyennek ma ismerjük.

Tizenöt év alatt az IWC egy sok lábon álló, könnyen beazonosítható, eredeti identitással bíró márka lett – ezt így, együtt, ebben a sorrendben kevés márka mondhatja el magáról. A Portugieser, Pilot, Portofino, Ingenieur kollekciók oszlopos tagjai a márkának. Márpedig kevés ilyen méretű cég van, amelyik nem 1-2, ma is kapható és releváns, "ikonikus" kollekcióval, hanem többel rendelkezik. Audemars Piguet, Hublot, Blancpain, Breguet, Chopard, Lange, Richard Mille, Zenith, Bulgari, Bell & Ross, Patek Philippe, Vacheron Constantin – nekik nem jut több fejenként kettő olyan kollekciónál, amire igaz az aláhúzott jellemzők mindegyike. Mielőtt bárki a fejéhez kapna, nem azt mondjuk, hogy ennyi kollekciójuk volt valaha, azt sem mondjuk, hogy ma ennyi van ami valamilyen okból érdekes, hanem azt mondjuk, hogy max ennyi van, ami tényleg a topon van tartva. Még a Jaeger-LeCoultre-ből is sikerült kiirtani szinte mindent, ami érdekes volt és a nagy semmittevésben egy Reverso + retro-vintage mániás névvé degradálni.

Mondhatnánk, hogy az IWC-nél a fent említett kollekciók már rég megvoltak, és igazunk is lenne. De egy luxus óramárka mai igazgatójának csak legritkábban feladata új kollekciók kitalálása, sokkal inkább a már meglévők aktualitásának megőrzése, fejlesztése, piacképesen tartása az, amiben brillíroznia kell. Kern egyrészt ebben volt jó az IWC élén.

Egyrészt, másrészt: egy márka sikerének egyik alapköve a termék, a másik az identitás, valamint ennek kommunikációja. Hiába vannak szuper Hamiltonok, Orisok, Midok és Fortisok, meghívjuk egy korsó Guiness-re azt, aki ezen négy márkának a mai irányáról és identitásáról meggyőzően tud beszélni (ugyanebben a kategóriában az Oris vagy Sinn sokkal egyedibb, kézzel foghatóbb identitással rendelkezik.)

Ugyanez igaz a csúcs márkákra is, csak halmozottan. Az IWC mint az "Engineered for men" avagy "Férfiaknak tervezve" maszkulin hozzáállást öltötte magára – néha a mai polkorrekt meglátás szerint akár szexistának is titulálható reklámokkal. Szerintünk viszont ideje lenne ezt a hangvételt visszahozni, mert piszok jól állt az IWC-nek.

15 év IWC után Kernt a nagy, Richemont-on belüli, 2016 végi rendrakás – és fejhullás – közepette megtették a Richemont órás divíziója fejének, olyannak, mint amilyen Jean-Claude Biver az LVMH cégcsoportban (fentebb linkeltünk a cégcsoportokat bemutató cikkünkhöz, ha ezek a nevek ismeretlenül hangzanának).

Igen ám, de Kern mindössze néhány hónapot töltött ebben a pozícióban majd váratlanul, úgy ahogy van, kilépett a Richemont-tól. Ha hármat találhatnánk, nem élvezte annyira ezt az egyébként külsős, avatatlan szemmel álomszerűnek is található helyzetet. Rövidre fogva legyen annyi elég indoklásnak, hogy azért valójában nem akkora buli közvetlenül felülről a Richemont fejesétől kapni az ívet, miközben alattunk meg tátong az (immár fejetlen), bukdácsoló óramárkák tárháza. Kern légüres térbe érkezett, ami minden jel szerint nem is volt ínyére.

Nagyjából ezen történésekkel egy időben, 2017 áprilisában jött a hír, hogy a Breitling korábbi többségi tulajdonosa, Theodore Schneider – a céget 1979-ben megvásárló majd azt naggyá tevő Ernest Schneider fia – tulajdonrészének nagyját eladta a CVC Capital Partnersnek nagyjából 870 millió dollárért (bő 225 milliárd forintért). A csavar történetben, amit ekkor még nem tudtunk, hogy Theodore tulajdonrészének egy töredékét Georges Kern vásárolta meg.

Egy szó mint száz, Georges Kern látta, hogy az ifjabbik Schneider affinitása elfogyott a Breitling dirigálásához, így kapva kapott az alkalmon és aláírta felmondását a Richemont-nál, majd bevásárolta magát a Breitlingbe. Tiszta Barátok közt, à la svájci luxus óraipar. 

A bevezetőben kérdeztük: "Számít egyáltalán, hogy kicsoda egy-egy "ezer éves" svájci luxus óramárka igazgatója? Van bármi döntéshozatali szerepük, jelentőségük?" Lássuk most ezekre a válaszokat, röviden.

Számít. Van.

Hosszabban: mindenképp számít, de sok esetben nincs valós mozgástér számukra. A Breitling azért van különleges helyzetben, mert nem tagja egyetlen órás cégcsoportnak sem – a CVC a Richemont-tal, LVMH-val, Swatch Grouppal ellentétben nem birtokol egy gondosan felépített márka-struktúrát. Hogy ez miért fontos?

Azért, mert hiába akar mondjuk a Swatch-on belül a Rado egy patent kronográfot csinálni kerámia tokkal, menő számlappal, jó áron, ha jön az Omega és azt mondja az éves meetingen, hogy "Meg egy túróst!" A nagy cégcsoportok esetében kőbe van vésve (mert svájci frank tíz- és százmilliók függnek ettől), hogy melyik márka mely termék kategóriákban és mely árszegmensekben üzemelhet. Ha ebből kilépnek, akkor első körben kirúgják az igazgatók, másodikban pedig szépen visszaterelik a medrébe – mint történt az a TAG Heuerrel, amikor 4-5 éve szépen elkezdte beleárazni magát az Hublot legaljának közelébe, magára hagyva azt a szegmenst, amit neki az LVMH kitűzött. Eredmény? Igazgató kipenderítve, fókusz visszatolva a kiváló, versenyképesen árazott órákra (lásd Heuer-01, Autavia, Aquaracer). 

Csak nézzük meg, mikor láttunk két Richemont márkától egy azon termékkategóriában és árszegmensben egymással versenyző órákat? Soha. Részben épp ebből a tilitoliból lehetett elege Kernnek.

A Breitlingnél ehelyett "csak" a vásárlót kell boldoggá tennie. Nincs felette cégcsoport-vezetőség, nincsenek "testvér" márkák akik gáncsolnak vagy rinyálnak ár- vagy termékszegmensért. Van helyettük egy fantasztikus név, amit (elsősorban férfiak) imádnak a világ minden sarkában, vannak szuper (de csiszolgatásra váró) kollekciók, és van hatalmas potenciál.

Igen, szinte minden Breitling kollekcióra ráfér egy vérfrissítés – egy 41-es Chronomat és több kisebb Navitimer biztos nem ártana –, és erről a "nagyobb jobb" vonatról is ideje lenne leszállni. Ha Kernt érdekli még, amit csinál, akkor a közeljövőben szerintünk be lesznek tömve a rések a Breitling választékában, valamint frissítésre kerül szép sorjában minden kollekció, végül de nem utolsó sorban pedig a CVC pénzén meg lesz tolva a marketing is.

A brutál szép és brutál jó Breitling B01.

Minden más adott. Vannak kiváló, elismert kollekciók, ikonikus megjelenésű órákkal, van egy atombunker-biztos B01 in-house kaliber a presztízs és a beszállítóktól való önállóság érdekében, és van egy hangzatos név...

...Ha minden jól megy, a Breitling hamarosan az eddigieknél több fejfájást fog okozni a többieknek, úgyhogy érdemes figyelni.

Kérdés: nektek mi a kedvenc Breitlingetek és/vagy mit látnátok szívesen a márkától a közeljövőben?