Baselworld és SIHH – Amit tudnod kell a világ legfontosabb órakiállításairól

A két legfontosabb kiállításról lesz most szó, amik az órák világát évtizedek óta meghatározzák. Mi az utóbbi jónéhány évben jártunk mindkettőn, úgyhogy valóban közvetlenül a frontvonalról tudunk Nektek egy rövid áttekintéssel szolgálni erről a két decis narancslében, pocsék franciás kiszolgálásban, széthajtott PR-osokban és a legkomolyabb órákban elárasztott kiállításról.

Baselworld egyes halljának bejárata – megerősített rendőri jelenléttel...

Mi a funkciója, kik által és kik számára tartják Baselworldöt és az SIHH-t?

Ezen kiállítások elsődleges funkciója a résztvevő óramárkákat összekötni őket viszonteladókkal, disztribútorokkal, kis- és nagykereskedőkkel, valamint a média fontosabb szereplőivel. A kiállítók "booth"-okkal, avagy standokkal vannak jelen, ezek néhány évente megújulnak óriási költségvetésből, egy-egy, az adott márkára jellemző tematika alapján. Volt repülőgép anyahajós, autóversenyes, szétrobbant óraszerkezetes, medúza-akváriumos és persze a sztender luxus várókra hasonlító, mint egy First Class lounge a világ vezető repterein. Ezek az épületek-az-épületben több száz, néha néhányezer négyzetméteresek, melyekben akár száznál is több helyiség kap helyet. Saját kiszolgálószemélyzettel rendelkeznek, ritkább esetekben konyhájuk is van – de enni és mosdóba menni ezeken a luxuskiállításokon szinte lehetetlen (erről majd lentebb kifakadunk).

Egyike a megannyi folyósonak az SIHH-en. Ebédidőben két sűrű találkozó között lehetetlen egy falat ételhez jutni gyorsan, kell a felhajtás.

A cégek és név szerint meghívottjaik közötti találkozókra három különböző módon kerülhet sor,

1) A kiállítók illusztris standjának várójában. Mint egy nívós bár, olyanok ezek, szinte mindenhol órásmesterek prezentálnak szerkezeteket szét- és összeszerelve és gyönyörű és intelligens hosztesszek rohangálnak PR-osokat, vendégeket, felszolgálókat keresgélve. Ezek legtöbbször informális meetingek egyébként.

2) A kiállítók tartanak sajtó konferenciákat, melyek során 10-30 médium számára prezentálják az újdonságokat. Ide a kevésbé fontosnak tartott és/vagy lustább médiumok kerülnek, akik vagy nem kértek vagy nem kaptak a 3-as pontban taglalt lehetőségből. A márkák ezeket a prezentációkat kedvelik, mert egy körrel le lehet tudni egy rakás vendéget – óriási hátránya (már annak akit érdekel), hogy másodpercekben mérhető idő jut egy-egy vendégnek az újdonsággal. Érdekesség, hogy a kiállítómárkák igyekeznek kötelezővé tenni ezek látogatását.

3) A legfontosabb médiaszereplők és persze a viszonteladók kapnak one-on-one személyes találkozóra lehetőséget, ezek általában 30 és 60 perc közöttiek és a meghívott félen és a cég képviselőin kívül más nem vesz részt rajtuk. Ezek hatékonyabbak, mert minden erre kijelölt helyiség saját órakészlettel van ellátva prezentációs céllal – de minden évben minden nagy gyártónak van 1-3 olyan nagyon komplikált újdonsága, amiből szó szerint 1-1 darab van bemutatni (ezáltal ügyesen kiszúrva saját magukkal és a vendégekkel, mert több tucat meeting is mehet egyszerre és persze mindenki látni szeretné az újdonságot). Ezzel együtt is természetesen ez a találkozó a leghatékonyabb – még ha több szervezést, pontosabb időbeosztást és keményebb munkát is igényel, mint a tömeges prezentációk.

Azt, hogy kik és kiknek szervezik ezeket, eltér a két kiállítás között, így vegyük őket szépen sorjában.

Mi az az SIHH?

Az SIHH avagy Salon International de la Haute Horlogerie egy bő 25 éve minden évben Genfben, januárban megrendezésre kerülő luxusóra kiállítás.

Az SIHH szervezője az FHH avagy Foundation de la Haute Horlogerie, de nagy vonalakban kijelenthetjük, hogy az SIHH mögött valójában a Richemont cégcsoport áll. Hogy ők kik, azt most nem fejtjük ki mégegyszer, itt mindent megtalálni róluk: Nagy órás nevek amiket ismerned kell. Így egészen 2017-ig a fő kiállítók a Richemont órás márkái voltak (egy-két elhanyagolható kivétellel, pl. Ralph Lauren), illetve néhány fontos partnercég, mint például Audemars Piguet, Richard Mille, vagy Parmigiani Fleurier. 2017-ben csatlakozott hozzájuk egy rakás "independent" azaz kis független cég, akik Baselworld irtózatos költsége és hatalmas mérete miatt úgy érezték, a rengeteg pénzükért nem részesülnek olyan figyelemben, ami megérne nekik ekkora ráfordítást. Így kötöttek ki az SIHH-en tavaly olyan nagy nevű kis cégek, mint Urwerk, H. Moser & Cie., Laurent Ferrier, MB&F, Kari Voutilainen, és még vagy egy tucatnyian. Az ő helyük lett a Carré des Horlogers, itt kaptak helyet, hogy ne zavarjanak sok vizet a szervezők által preferált nagy Richemont cégek körül.

Egészen az idei, 2017-es kiadásig az SIHH egy "industry only" esemény volt, ahova csak meghívóval lehetett bekerülni. Vagy médiumként (nem a tévés varázslósként, hanem újságíróként), vagy fontos viszonteladóként, esetleg egyéb iparági szereplőként kapni névreszóló, nem átruházható meghívót. 2017-ben ez annyival változott – és 2018-ban is így lesz –, hogy a legutolsó nap egy nyílt nap lesz a Nagyérdemű számára. 

Kívülállóként az SIHH a csillogó luxus pompájával csábít – de ugyanez elmondható Genfre is. Amint ott vagyunk és megpróbáljuk munkaszerűen használni, mindkettőről kiderül, hogy a legkevésbé sem ideális környezet egyik sem a hatékonyságra: mindkettő megragadt évtizedekkel (vagy többel) ezelőtti önmagánál, ahol még nincs internet, nyugis a tempó és a smúzolás fontosabb, mint a minőségi tárgyalások, jó fényképek készítése, stb.

Rusztikus belsőtér a Panerai standján mely passzol a bronz újdonságokhoz. Forrás: Puristspro

Próbáltuk ennek velejét elmagyarázni ismerősöknek, barátoknak, akik minden jóakaratuk ellenére is így, a távolból, nehezen tudták értelmezni, hogy nem csak sznob duma rühellni Genfet és az az ideálisnál kevesebbnek tartani az SIHH-et... Így ezt a gödröt most nem ássuk mélyebbre magunk alatt. Legyen annyi elég, hogy egy napra kávézgatni meg órákat nézegetni jó móka, öt napra, az összes céggel találkozni, megbeszélésről megbeszélésre rohangálni már fárasztó a helyszín és a szervezők maradisága.

Sztárok is megfordulnak szép számmal az SIHH-en: a képen F1 világbajnok Lewis Hamilton, mellette Kevin Spacey akit az utóbbi hetek média-drámájához illeszkedően reagálva a képről időigényes utómunkával eltávolítottunk.

Na jó, álljon itt egy a kedvenc példáim közül: "Toilets are not luxury." Ez magyarul annyit tesz, hogy a vécék nem illenek egy effajta fennkölt rendezvény kereteibe – de, nem viccelek, ez a fenti kijelentés fapofával elhangzott. Az eredmény az, hogy az óriási genfi expón nincs egyetlen WC tábla sem, sehol. Sötét folyosók második-harmadik keresztfalán a barna falra sötétszürkével van apró betűvel írva, hogy Toilettes, majd a további jelek hiányával és a lekéshető megbeszéléssel terhelve kezdünk kóvájogni, mígnem rájövünk, hogy 2, néha 3 emelettel van alattunk a mosdó (de a kiállításon belül soha, semmilyen esetben sem velünk egy szinten), mert hát tényleg milyen dolog az, ilyen alantas emberi igényeket kielégíteni! Úgyhogy egy gyors mosdókör bő tíz perc, mert először meg kell találni, majd a katakombáktól vissza kell találni a következő megbeszélés helyszínére.

A Montblanc stand, benne egy óriási (de statikus) tourbillonnal. Forrás: timeandtidewatches.com

Nem a mosdókról jöttünk itt össze beszélgetni, de ez és az angolul csakazértsem érteni akaró svájci-francia felszolgálás tényleg a jéghegy csúcsa. Ezt ki kellett adnunk magunkból, mert mindjárt itt a január és újabb bő 5 nap hólyag- és türelemtesztelés következik... Plusz hol, ha nem itt tudnátok meg ilyen részleteket?

2018-ban az SIHH-et Január 15 és 19 között rendezik meg, a nyílt nap a 19-i, a jegy ára – a felhasználóbarát interenetes felületet hírből sem ismerő svájci weboldalakkal összhangban az SIHH-en is csak 4 különböző oldalt kell meglátogatni mire kiderül – busás 70 frank, azaz nagyjából húsz ezer forint. Annyit elárulunk, hogy a tavalyi nyílt napról ismerőseink nem voltak jó véleménnyel, az ötödik napra kifacsart kiállítók kevés kivételtől eltekintve tojtak magasról a fejükre – bár minket ez kicsit sem lep meg.

Életnagyságú Spitfire modell lebegett néhány éve az IWC standjának bejáratában, a hangszórókból elhúzó Spitfire-ek hangját játszották – bentebb zene is szólt.

Az SIHH tehát elsősorban a Richemont sajátja, de 2018-ban újabb jónéhány kicsi cég társul a kiállítók közé, ami egyébként figyelemreméltó ellentéteket és sopánkodást szül a legnagyobb cégek oldalán, elmondásuk szerint ugyanis ők állnak oroszlánrészt a kiállítás sztratoszferikus költségeiből, de az idő így is véges – maximum öt nap, de a legtöbb médium és disztribútor csak 2-3 napot van jelen –, a nagy neveknek pedig egyre több kiállítóval kell osztoznia változatlan mennyiségű időn. A kis cégeknek pedig hiába van gyakran csak egyetlen újdonsága, őket meglátogatni így is minimum 15-20 perc, csak az oda-vissza ingázást, köszönést, megtekintést figyelembe véve. A nagyok, mint Cartier, Panerai, IWC, Vacheron Constantin, stb. pedig kénytelenek velük és egymással harcolni – és, neadj'Isten a hatékonyságukon is növelni.

Baselworld híres-neves Egyes Halljának főcsapása – balra Rolex, jobbra Patek, benne Hublot tükröződik, hátul Omega. Forrás: seen-by-zoulou.

Mi az a Baselworld?

Baselworldben van ott mindenki, aki nincs ott az SIHH-en – ez ilyen egyszerű. Az óváros kivételével egy NDK-s porfészek stílusához ragaszkodó Bázelben, a Messeplatzon kerül évről évre március végén a Baselworld, mely a legnagyobb luxusórás kiállítás is egyben – nem meglepetés, hogy ennél nagyobb óra tematikájú kiállítás van Kínában, de a relatíve kisebb SIHH-en és az óriási Baselworldön kerül bejelentésre az összes fontos svájci, német és japán óraújdonság.

Baselworld 2017-ben lett százéves úgy, hogy a frenetikus svájci PR ezt teljesen elfelejtette említeni, nem hogy még valami komolyabb alkalmat kreálni köré. Sebaj, ettől még Basel az Basel, benne olyan nagy nevekkel, mint Rolex, Omega, TAG Heuer, Longines, Seiko, Citizen, Frédérique Constant, Hublot, Bulgari, Blancpain és még sorolhatnánk – bármilyen órás név eszünkbe jut, Baselworldön vagy SIHH-en ott kell lennie.

Ez rögtön az Egyes Hall bejáratánál: a legelső a TAG Heuer jobbra, több emeletes, többszáz szobás standjával és persze bejutás csak meghívásra. Az ujdonságok kint vitrinekben megtekinthetőek a publikum által.

A formátum az SIHH-ével megegyezik, tehát óriási, megalomán standokon mérik össze magukat és újdonságaikat a legnagyobb nevek, átváltva több milliárd forintos éves költségvetést áldozva csak ennek a kiállításnak. Basel összességében sokkal élhetőbb, szerethetőbb, mint a kimért SIHH, ahol csakazértsem tudnak angolul a felszolgálók (persze tudnak, csak kellő határozottsággal kell hozzájuk szólni, különben játsszák a hülyét) és ahol a legtöbb cégnek nagyobb arca van, mint a Baselieknek – elég csak egy Vacheron Constantin kontra Breguet-re gondolni márka-kommunikáció terén.

A Patek kifejezetten semmitmondó üveg kalitkája.

A változó időket jelzi, hogy Baselworld 2018-ban két nappal rövidebb lesz, Március 22-27 között tartják majd – tavaly 23-30 között volt. '17 és '18 alatt átpártolt vagy két tucat kisebb, de fontos független kiállító az SIHH-re, míg azt hallani, a nagy nevek az utóbbi két év ázsiai órapiaci bukdácsolásától terhelten erősen szorgalmazták a Baselworld rövidebbre fogását az óriási költségek okán.

Breitling stand hátul az egyes hallban, óriási, medúzákkal teli akváriummal, bent pedig egy vitorláshajó fedélzetének kialakításával.

Változó idők

Itt egy rövid gondolatmenet zárásképp, mely megérdemel egy külön bekezdést: naná, hogy rövidebb a Baselworld és naná, hogy csak 4+1 publikus nap az SIHH, de elsősorban nem is a kiállítók, hanem a meghívottak miatt. Fontos tudni, hogy a legtöbb meghívott, legyen az médium vagy viszonteladó, saját magának fedezi az úti- és szállásköltségét – a koszfészek Bázelben egy apartmann két főre elviselhető távolságra a kiállítástól átlag másfél millió forint, és akkor egy teljesen átlagos bázeli lakásról beszélünk, nem üvegpalotáról, vagy reggelivel és wellness-szel megtámogatott ötcsillagos szállodáról – ja, és persze csak a kiállítás teljes idejére lehet kivenni, szóval részükről el lehet húzni hamarabb, de az összeg az fix. A genfi szállásköltségekről meg már inkább ne is beszéljünk, bár ott a szervezők többeknek állnak a szükségesnél kevesebb éjszakát.

A váró bent, már a védfalak mögött a Patek Philippe-nél. Forrás: quillandpad.

Szóval hol vannak itt a változó idők? Nos, ott, hogy minek menjen bárki a saját (rakás) pénzén ide, ha néhány kiválasztott médium úgyis elsőként lehozza élőképekkel az újdonságokat és ha a cégek régió értékesítési fejese úgyis meglátogat majd a boltomban, sőt, még egy vacsorára is meghív? "Egy fityiszt!" – gondolja egyre több újság és netes portál és fontos viszonteladó. "Majd megnézem a neten az újdonságokat, rendelek amit akarok/amit lehet, aztán jó napot. Ha jól csinálom, a cégeknek úgyis nagyobb szüksége van rám, mint nekem rájuk."

Szóval ezért lesz két nappal rövidebb Basel és ezért szambáznak a cégek a két kiállítás között, miközben a nagyok panaszkodnak, hogy nem jut nekik elég idő a látogatókkal. A sok szambázás helyett rendes meghívói rendszer kéne, elhagyni a feleslegesen meghívottak felét és a hasznos felüknek megadni mindent a rendes munkavégzéshez – annyit elárulhatunk, hogy a felszín alatt az iparág összes veterán szereplőjének mindkét kiállítás egy szükséges rossz, és nem a várva-várt kirándulás az órák birodalmába.

Ha arra számítottatok, hogy itt majd leírjuk, milyen fantasztikus privilégium a Baselworldöt és az SIHH-et évről évre látogatni, akkor tudjuk, csalódást okoztunk. Ami irigylésre méltó, az ezeket az órákat élőben látni, kézbevenni, stb., de az egész körítésből minden a semlegestől a rosszszándékúan/hanyagul idegesítőig terjed. Szóval ha patent órákat szeretnétek látni, menjetek patent órás boltba – két év szállás-, úti- és belépőjegy költségéből már kijön egy alap TAG Heuer Carrera és az a kiállítói borzalmas kiszolgálással szemben tényleg egy életre szól.